Hoppáááka..

Nem vártam a találkozást, de menni kellett. Unott egykedvűséggel mentem.
Találkoztunk.
A hév végül is győzedelmeskedett, peregtek az órák észrevétlenül..
De félreléptem..
Gerincre vágtál.. Jöttek ismeretlen ismerősök.........


Egyszerűen szólva..
Fusiztam épitkezésen.. Mellé léptem tetőnek, gerincre estem..
Mentősök továbbra is roppant barátságosak mint sok kórházi dolgozok.. Szoktam barátságokat kötni.. :D
Pihenjek..

Másmeg..
Annyit barnultam, hogy menekültnek néznek, mégse kapok ingyen pénzt, kaját...
Fene..

Na pihenek... :D
(na jó, azé vannak dolgaim)

Utolsó....

No nem az enyim..
Most még és elvileg..

Ismét tuti környéken "Élek".. Jippijé..
A héten történt kocsifelgyújtást és késelést leszámítva..
A kocsi nem nagy ügy, csak eloltották..
Az udvarban történt késelés viszont más.. 
Csak lementünk.. Barátném elvolt egyik fickóval, az túlélte. Csak ápolónő a csajé..
No akivel én voltam, az nem élte túl..
Nem az első eset, hogy valaki ugymond a kezeim közt hal meg..
Felejthetetlen..
Akár ismerős akár nem.... Fura (nem tudok jobb szót) érzés mikor valaki a kezeid közt veszi az utolsó lélegzetet.. 
Sóhajtja az utolsót.. És.....
És vége.
Egy halk "sóhaj" és baromi hangos.. Szívet, lelket zakkantó..
Nem igazán elfelejthető azt hiszem.
Úgy érzem.

Valaki nagyon "kedvesen" jósolta hogy mikor én dobom fel a talpam egyedül leszek (kis kárörvendő)..
És jahm, szeretnék egyedül lenni.. 
Egyrészt nem is biztos hogy felfogom hogy van ott valaki.. 
Másrészt minek nekik az utolsó?
Kötelességből? Jobb lesz? 
Áhh.. 

Most egyelőre szokásosan nem tudom mit érezzek..
Sajnálatot, dühöt, közönyt... 
Passz..

Tovább..

Továbbra is nyakig munkában.. ^^

A szokásos dolgok.. meló, család, kert,nyár.. némi fusi meló még..
Építkezés, felújítás..
Nem sok a szabad idő. :)

És a hetet is beosztottuk..
Hétfő (ezt sajna nem sikerült eltörölni)
Szerda (mert kolleginának folyton szerda érzése van kedden)
Szerda (mert az)
Kis péntek (feldobósdiból ;) )
Péntek (az jó ahogy van)
szóval igy vannak a napok a hetekben..