2015. november 21., szombat

Merengő...

Általában nem foglalkozom vele..
De néha bevillan..
Hogy is lehetséges ez?
5 éve, hogy elment és még most is képtelen vagyok elfogadni..
Öregnél megértem, a természet rendje.. De nem volt öreg..
És nem ezt.. vártam volna..
Miután hányszor, de hányszor végig hallgattam hogy: "Minket nem lehet elpusztítani, minket nem lehet megállítani......"
És már nem él..
Néha bevillan..
És várom, hogy belép.. Hisz nem halhatott meg csak igy...
De..

Nem szoktam emberekhez ragaszkodni. aki megy az megy, aki marad az marad..
Sok barátommal évekig nem találkozom, nincs kontakt.. Nem is "hiányoznak"..
Ha tálálkozunk akkor ugyanott folytatjuk a beszélgetéseket, ugyanabban a hangnemben, mintha 1 órája nem találkoztunk volna..
Ez nálam már megszokott...

De a halál más.. Az végleges..
Velük mégha meg is szakad a kapcsolat.. Tudom, ha a sors ugy akarja összefutunk..
Ilyet sosem találtam véglegesnek..

Oh semmi.. Csak ma eszembe jutott...
R.I.P. bro... (felfogom valamikor? hmmm)

2 megjegyzés:

Szeder írta...

persze. hogy felfogod, de mindig fog hiányozni

Lucifer* írta...

hm.. :)

Megjegyzés küldése